Nézzük először, mit is jelent az a szó, hogy főnök. Ha azt halljuk, hogy valaki főnökösködik, mindenképpen negatív jelentést tulajdonítunk neki. Tetszik vagy sem: a főnöknek hatalmat gyakorolhat a dolgozó felett. Elvára a munkát, emellett nem segít, de nem felejti el felhívni a figyelmet arra, ha esetleg hibát talál a munkánkban.

Ezáltal a beosztottjai néha robotoknak érzik magukat, és ez rányomja a bélyegét a munkájukra is. Féltik a pozíciójukat, ezáltal bármire képesek, hogy megtartsák azt. A főnöknek nem kell megkérdeznie minket, amikor döntést hoz velünk kapcsolatban. És akkor lássuk a vezetőt. Ettől a szótól sokkal jobb benyomásunk támad. A vezető nem a büntetésről beszél, hanem a jutalomról. A vezető nagy valószínűséggel tisztában van saját magával, a képességeivel, ezáltal nem vár el a munkatársaitól olyat, amit ő maga ne tudna megcsinálni. Azaz a beosztottjai valójában nem a beosztottjai, hanem a munkatársai, ezzel is lecsökkenti az alá-fölé rendelt viszonyt, ami sok esetben frusztrálhatja a dolgozót.

Vannak bizonyos személyiségtípusok, akik azonban alkalmatlanok arra, hogy vezetők legyenek. Mások szerint azonban a vezetői hozzáállás megtanulható. Azaz ha valakinek olyan segítségre van szüksége, mint a vezetőképzés, könnyen elsajátíthatja azokat a praktikákat, készségeket, amelyek ahhoz kellenek, hogy jó vezető váljon belőlük.