Az ember gyerekként még annyira sok idővel van megáldva. Legalábbis mi felnőttként így érezzük. Nekem számtalanszor eszembe jut például, hogy nem tudom hogyan lehetett tini koromban annyi időm, és méginkább energiám, hogy százezer felé osztódjak, és mindent meg tudjak oldani, amihez kedvem van. Pedig sikerült, mert mindamellett, hogy emelt szinten érettségiztem két tárgyból is, aminek felkészítője intenzív két évben történt, és délutáni plusz órákkal, még néptáncolni is volt időm, nem is akármilyen szinten, hiszen egy nemzetközi vizeken is nagyszerűen szereplő, több kortárs versenyen induló csoport tagja voltam, amivel minden nyáron legalább egyszer külföldi fesztiválon vettem részt. Minden pénteken például három órát próbával töltöttünk, nem beszélve az edzőtáborról, és a plusz hétvégi próbákról és fellépésekről.

Hihetetlen energia és idő kell ehhez, amire most már talán nem is lennék alkalmas vagy képes. Mégis minden öt évben az ember egy kicsit visszatérhet ide, mert mint egy jó osztálytalálkozó, összegyűlünk a régi táncosokkal, akik már nem vagyunk tagok, és egy fellépés erejéig újra táncosokká válunk.

Ezekben a fellépésekben az a jó, hogy már maximálisan kiélvezzük minden pillanatát, mert felnőttként tudjuk, mekkora kincs és mekkora ajándék is ez. Nem csak a színpadon állni és tapsot kapni, hanem újra élni azokat a szép időket, a régi barátokkal, amikor még felhőtlen és fiatal volt az ember. Ilyenkor mindig van egy egyedi ajándék, amit a póló nyomtatás segítségével minden évben kicsit másabbra varázsolunk, de alapjaiban a minta és a címer természetesen ugyanaz. Öt évente ez az egyedi póló újabb emléket ad, hogy majd a következő fellépésen is legalább annyira legyünk lelkesek és kitartók, mint az utolsó póló alkalmával.